„Ha rövid időre is, néha nem árt megtorpanni, hátranézni, nyugodtan áttekinteni a megtett utat, és talán - miért is ne? - örülni neki, hogy eljutottunk idáig.”
Sikeresen megtartottuk a dedikálással egybekötött könyvbemutatómat, amin a doki bácsim is részt vett a feleségével. Szavakba se tudom önteni, hogy milyen fantasztikus volt. Száznál is több ember vett részt rajta, voltak olyanok, akik már be se fértek és az ajtóból hallgatták az eseményeket. Anyával itthon lázas sütésben voltunk, mert szerettünk volna kedveskedni a vendégeknek egy kis sajtos rúddal és pogácsával, még szerencse, hogy keresztanyám és a szomszéd Erika néni is besegítettek egy kicsit, mert annyira ízlett mindenkinek, hogy szinte alig maradt, pedig készültünk rendesen. :) Talán egy nagyon picivel négy előtt kezdtük el a beszédekkel, először Viktor beszélt a kiadótól, majd én folytattam, engem Pista bácsi váltott és végül Mariann (az Észak-Magyarország szerkesztője) fejezte be. Mindenki nagyon szépeket mondott és a nem csak a mi szemünk lábadt picit könnybe, hanem a közönségé is. A beszédek után végeláthatatlan sorba álltak be az emberek és elkezdődött a könyvvásárlás és a dedikálás. Töltőtollal firkantottam az emberek könyvébe és olyan sokba kellett a nevem belevésnem, hogy elhasználtam egy egész tintapatront. Az esemény este 7-kor ért véget, hatalmas izgalom volt számomra, majd megkönnyebbülés, hogy ilyen sok embert érdekelt a könyvem. A siker a bemutató után is megmaradt, hiszen a következő nap reggelén arra ébredhettem, hogy az Észak-Magyarország nevezetű újság címlapján szerepelek egy rövid cikkel. Csütörtök reggel pedig arra kelhettem, hogy a bookline „Életrajz” kategória toplistájában a könyvem első helyre tört. A miskolci könyvesboltokba naponta érkezik új szállítmány a könyvemből, mert szó szerint lecsapnak rá az emberek. :) Fantasztikus érzés az, hogy ilyen sok embert érdekel az írásom!
Most pedig térjünk vissza arra, amiért valójában létrejött a blogom:
Januárban voltam utoljára kontroll vizsgálaton és csütörtökön ismét eljött az ideje, hogy meglátogassam a doki bácsimat. 11:15 után értünk oda apával és Ildikó (az asszisztens, ha még valaki nem tudná :) ) éppen kinn volt a váróban, úgyhogy gyorsan a kezébe nyomtam a papíromat. Tíz perc várakozás után szólítottak és a doki bácsim hatalmas mosollyal az arcán gratulált a könyvbemutatómhoz. Nagyon tetszett neki a hely, ahol tartottuk, az, hogy ilyen sokan eljöttek és a bemutató se volt unalmas. Elújságolta, hogy hétfőn egy ültő helyében kiolvasta az egész könyvet és nagyon tetszett neki. Már nem is emlékezett rá, hogy Gazsi bácsi lumbálás közben a földre került. Miután ezeket megbeszéltük, mondta, hogy azért csak meg kéne vizsgálni, úgyhogy legyek kedves levenni a felsőmet. Majd felfeküdtem az asztalra és jött a szokásos megnagyobbodott nyirokcsomó keresés. Természetesen nem talált semmit, majd mondta, hogy kiküldi levélben a következő kontroll időpontját. Én még egyszer megköszöntem, hogy részt vett a könyvbemutatón, mert tényleg nagyon jó érzés volt, hogy ő is megtisztelt a jelenlétével majd a vérvételes papírommal átballagtunk Eszter nénihez. Ott sose kell várakoznom, mert csak bekopogok az ajtón, majd besétálok. Ő elnézést kért, hogy nem tudott ott lenni, de külföldről váratlanul hazajöttek a gyerekei, így együtt töltötték ezt az időt. Neki elmeséltem vérvétel közben, hogy milyen volt, majd búcsút vettünk egymástól és ismét magam mögött hagytam a kórházat minimum három hónapra.
Ui.: Aki szeretné a könyvem megvásárolni, az keresse a nagyobb (Líra, Libri, Alexandra) könyvesboltokban vagy megrendelheti ide kattintva.
Most pedig meséljenek a képek! További könyvbemutatós képek hamarosan láthatóak lesznek a szerzői facebook oldalamon. Sajnos ide a méretük miatt nem tudom feltölteni őket. Szerzői facebook oldalam ide kattintva érhető el!
Az Észak-Magyarország címlapján:
Kategóriáján belüli toplistán első helyezett a könyvem:
Pista bácsival beszéd közben:
Viktorral beszéd közben:
Dedikálás közben, s gyönyörű könyvem előtérben:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.