A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

„Minden szerencse, ami engem ért, belőlem fakadt.”

Több mint egy év telt el a legutolsó írásom óta és örömmel látom, hogy még így is van a blognak látogatottsága. Teljesen átszoktam facebook-ra, mint ahogy ezt jeleztem is, így aki szeretett volna az megtalált. :) Hogy miért tűntem most fel újra a színen? Az ok egyszerű, szeretném elmesélni Nektek a múlt hétvégém.

A történet március 13-án kezdődött, amikor is egy általam követett blogger megosztotta az alábbi felhívást:
”2017. március közepén ünnepeljük az alvás világnapját. A Stílusos Vidéki Szállodák Szövetségének tagjai abban mind megegyeznek, hogy számunkra a családiasság és a szívből jövő vendégszeretet mellett a legfontosabb, hogy a hozzánk érkező vendégek nyugodtan aludjanak, és kipihenten ébredjenek házainkban. Magyarországon először ezért meghirdetjük a Stílusos alvás éjszakáját 2017. március 19-re! Miről fog szólni ez a nap? Elhatároztuk, hogy jelképes összegért megnyitjuk házainkat azoknak, akik szívesen pályáznak és vesznek részt egy egyedülálló, izgalmas, közös programban.

Pályázz és aludj stílusosan Stílusosban!
Magyarországon először március 19-én megnyílik 9 Stílusos Vidéki Szálloda 99 szobája, ahova 198 szerencsés vendég juthat el!
Mit kell tenned? Küldd el nekünk messenger üzenetben a Stílusos Vidéki Szállodák fb oldalra, te hogyan töltenéd az időt a kiválasztott házban!  Oszd meg a postot, hogy a barátaid is részt vehessenek a pályázatunkban. Amit mi kínálunk: 1999 óra alvás, 199999 perc nyugalom, és végtelen boldogság!!

Legyél idén TE a stílusos alvás nagykövete!”

Eszméletlenül tetszett ez a felhívás és elhatároztam, hogy én bizony részese akarok lenni ennek. Nem azt mondtam, hogy szeretnék, vagy de jó lenne, ha én lennék az egyik szerencsés, azt mondtam akarom! Már osztottam is meg a felhívást a személyes fb oldalamon azzal a szöveggel, hogy „Én ott leszek és Te???”, majd a következő pillanatban már a Stílusos Vidéki Szállodák honlapját bújtam és kerestem a hozzám legközelebb lévő szállást. A Templomvölgy Resort és a Nomád Hotel között vaciláltam, pro-kontra listát gyártottam gyorsan a fejemben, de végül a Templomvölgyet jelöltem meg a pályázatban méghozzá azért, mert lenyűgözött, hogy régen egy katolikus templom volt. Sokat nem gondolkoztam azon, hogy mit írjak a pályázatba, sürgetett az idő, utolsó perces játékos voltam. Rövid, tömör, (mások szerint frappáns) levelet írtam és már küldtem is a SVSZ részére. A szép a történetben az, hogy így csak egy éjszakát kellett izgalommal töltenem, mert tudtam, hogy másnap már eredményt is hirdetnek. 13:01-kor megjelent egy cikk a SVSZ fb oldalán. Megköszönték a sok pályaművet, majd megírták, hogy a nyerteseket üzenetben értesítik. Én a nap hátralévő részében végeztem a dolgom, majd 17:40-kor kaptam egy üzenetet, miszerint nyertem és a Nomád Hotelben tölthetek egy éjszakát. Rendkívül izgatott voltam és egyből azon kezdtem el agyalni, hogy kit vigyek magammal.

Vasárnap reggel kedvenc pizsamám a táskámba dobtam, majd gyerekkori legjobb barátnőmmel útnak indultunk Noszvaj felé eltölteni egy igazi csajos csacsogós estét. A Hotelt nagyon könnyen megtaláltuk, jól ki van táblázva, mint igazából minden Noszvajon. Szerencsére az előre beharangozott rossz idő esővel körítve elkerült minket jó messzire helyette ragyogó napsütésben volt részünk. A Hotelba érkezve barátságos, családias környezet fogadott minket egy mosolygós igazi energiabomba tulajdonossal, Barival. Alig engedtük el bemutatkozáskor Bari kezét, máris házi vendégváró túrófánk került bele, amit elmajszoltunk, míg megmutatta a szobánkat. Két szobába is elvitt minket, de a franciaágyas első szoba 16-os számmal elrabolta a szívünket. Kaptunk házi citromfű teát, hogy este még jobban menjen az alvás. Gyorsan felcuccoltunk, majd felderítettük a hotelt és végül elindultunk a községbe szétnézni. Pár méter után egy kutyus csapódott hozzánk, elkísért minket egy darabon majd levált, mi pedig folytattuk az utunkat a De la Motte-kastély felé. Röpke 35 percet sétáltunk oda is és vissza is, majd 18:30-kor beültünk az esti vacsorára. Az esti menü a következő volt:
-Medvehagyma krémleves
-Vajhal filé rizzsel és grill zöldségekkel
-Szezámos leveles tésztában sült kacsamell
-Panko morzsában sült csirkemell falatok bulgur salátával
-Banános-joghurtos-müzlis pohárdesszert

És nem! Itt kérem szépen nem választani kellett a fogások közül, hanem megenni mindet! Sajnos nem tudtuk 100%-osan teljesíteni ezt a kihívást, fájt is a szívük minden egyes otthagyott falatért. Számomra amúgy is nagy feladat volt, hiszen 6 után ritkán eszek, vacsorázni meg egyáltalán nem szoktam. Vacsora után megismerhettük Rezsőt, a ház kakasát, akinek egy életre megjegyeztük a nevét, később elmondom, hogy miért. Este 8-tól játék volt majd 9-kor megérkezett Tátrai Vanda meseterapeuta. Egy nagyon hangulatos helyiségben foglaltunk helyet babzsák fotelokban, gyertyafényes világítással kardamomos forró tejjel és kakaóval. Vanda először mesélt magáról és a munkájáról, majd meghallgattunk három tanulságos mesét. Esti mese után mindenki elvonult a szobájába, mi pedig Renivel hosszasan feküdtünk még a babzsák fotelokban. Éjfél is elmúlt mire visszatértünk a szobánkba, ahol folytattuk a traccspartit, majd hajnal fél kettőkor, mikor annyira nevettünk valamin, hogy a könnyünk is kicsordult gondoltuk, hogy a házi kakassal készült közös képünket kirakjuk facebookra, csakhogy a neve nem jutott az eszünkbe. Addig gondolkoztunk rajta, soroltunk mindenféle neveket, míg mind a ketten elaludtunk és reggel mikor kinyílt a szemünk az első szavunk az volt, hogy „Rezsőnek hívják” és ott folytattuk a nevetést, ahol abbahagytuk. „Gyors” reggeli készülődés után leballagtunk az emeletről, hogy elfogyasszuk a reggelinket. A mennyei vacsorából sejthettük volna, hogy ez se lesz kismiska. Házias ízek vártak ránk, saját készítésű kencéktől kezdve, a friss finom pékárukon keresztül, a házi lekvárokon át a desszertekig (ohhh azok a desszertek). Reggeli után kiültünk a teraszra napfürdőzni, majd sajnos elérkezett az idő, amikor is vissza kellett adnunk a szobánk kulcsát. Fájó szívvel útnak indultunk és Egernek vettük az irányt, hogy ott töltsük a nap hátralévő részét.

Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a kezdeményezésnek. Egy nagyon szép, hangulatos helyen tölthettük az éjszakánkat, finom ételekkel és jó programokkal fűszerezve. A hotel minden egyes tagja rendkívül közvetlen, mosolygós, barátságos, látszik, hogy szeretik azt, amit csinálnak. Én a magam részéről kicsit sajnálom, hogy nem láthattuk a hotelt teljes pompájában, amiről a hűvös idő tehet (gondolok itt a medencére, amibe ilyenkor nem lehet fürdeni, a terasz egy részére, aminek télen felesleges lenne üzemelnie, a jurtára, ahonnan télire mindent ki kell menekíteni), de így legalább kötelező jelleggel vissza kell majd látogatnunk. ;) Hamarosan újra találkozunk, most pedig meséljenek kicsit még a képek!

A szobánk:

 De la Motte-kastély 
Medvehagymakrém leves:
Vajhalfilé rizzsel és grill zöldségekkel:

Szezámos leveles tésztában sült kacsamell:

Panko morzsában sült csirkemell falatok bulgur salátával:
Banános-joghurtos-müzlis pohárdesszert:

Rezső:


Mese közben:

Reggeli bőség:


Kerti hangulat:

Hangulat: