A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

„Az egészséges agy százmilliárd idegsejt szimfóniája. Minden egyes agysejt működése belesimul a nagy egészbe, s ez teszi lehetővé a gondolatok, a mozdulatok és az emlékképek születését - még egy tüsszentést is. De elég csupán egyetlen disszonáns hangszer a szimfónia harmóniájának megtöréséhez.”

Ahogy említettem az előző bejegyzésben tegnap(dec 28.) felhívtuk a doki bácsim, hogy mitévők legyünk. Mondta, hogy elküldene ideggyógyászhoz és valószínűleg kellene fog egy koponya CT is. Kicsivel 9 után telefonált haza nekem anya, hogy elintézte a CT-t, azonnal mehetünk, úgyhogy kezdjek el készülni, apa elindult értem haza. Én most letettem egy kicsit pihenni a jogsimat meg a kocsimat, amíg ki nem derül, hogy mi volt ez. Mire elkészültem apa is hazaért, magamhoz vettem még egy kis vizet és kekszet, mert éhgyomorral mentem, majd elindultunk. A CT előtt még gyorsan aláírtam a beleegyező nyilatkozatot, majd szólítottak is egyből. A koponya CT nagyon gyorsan elkészült, úgyhogy maximum 10 percet lehettem odabenn. Először készítettek egy sima képet, majd jött valaki, aki beadta a kontrasztanyagot. Sikeresen szétszúrta a jobb kezem legjobb vénáját, de ezen nem is csodálkozok, mert nem valami finom szúrás volt. Az eredményre se kellett sokat várnunk. Anya pár perc elteltével már benn volt a leletezőben, majd engem is behívtak és elkezdtél felvázolni a dolgokat. Elmondták, hogy látnak valamit, ami 21X17mm nagyságú, de nem tudják megmondani biztosra, hogy mi az. Ha az alapbetegségem nézzük, akkor lehet, hogy rák, viszont ha a tüneteim nézzük, akkor valószínűleg egy érelzáródás. Végül azt mondták, hogy valószínűleg az utóbbi, azaz elzáródott egy ér, nem kapott elég oxigént az agyam és elhalt ott az a terület. Ez a terület a fejem bal hátsó felében helyezkedik el, ami a finom mozgásért és az egyensúlyért felelős. Ezek károsodását én szerencsére nem érzem. Javasolták, hogy csináltassunk egy koponya MRI-t, mert csak annak az eredménye tud pontos diagnózist adni.

A CT után továbbmentünk az ideggyógyászhoz, hogy neki is elmondjuk a történteket. Anyának a régi munkahelyén van most a felújított ideggyógyászat. Az urológia osztályra már rá se ismertünk, falak lettek kibontva, helységek lettek összenyitva, kibővítve, átépítve. Amíg vártunk a főorvosnőre a váróban néha elcseppent egy-egy könnycseppem, anya is aggodalmaskodva telefonálgatott mindenfelé és próbált meggyőzni, hogy nem rák van a fejembe. Ha józan paraszti ésszel átgondoltuk a dolgokat, miszerint volt egy szeptemberi NEGATÍV koponya CT-m, tucatnyi lumbálásom, amivel gyógyszert jutattak az agyamba és 15 koponyasugaram megelőzés céljából, akkor valóban azt kellett mondanom, hogy nincs rákom. De valamiért mégis a legrosszabb verzió motoszkált az agyamban. Sose gondoltam azt, hogy ismét rákom lehet, most viszont tudtam, hogy valami nagy dolog történt velem és legyőzhetetlen volt a gondolat.

Amikor megérkezett az ideggyógyász, akkor először elmeséltem neki pontosan, hogy mit éreztem, mi történt. Olyan kérdéseket tett fel, hogy de mégis milyen volt, azaz érzés, ami végigfutott a testemen, és amikor megpróbáltam felülni, akkor húzott-e valamerre a fejem. Az érzés leírhatatlan és megfogalmazhatatlan volt számomra. Nem borzongás, lúdbőrzés, melegségérzet vagy valami hasonló volt. Te meg tudod fogalmazni annak az érzésnek a nevét, amit még sose éreztél? Én se tudtam. Sőt továbbmegyek arra se nagyon emlékeztem, hogy húzott-e valamerre a fejem. Olyan gyorsan történt minden és csak az maradt meg bennem, hogy fejjel előrefelé fekszem négykézláb az ágyamon. Mikor végeztünk a formalitással melltartóra és bugyira vetkőztem, majd felfeküdtem a vizsgálóra. Főorvosnő megnyomkodta a hasamat, hogy érzékeny-e valahol, majd elővette a gumikalapácsát és jól megkalapácsolta a testrészeimet. A csuklómmal kezdte majd haladt szépen sorban a könyökömön át a térdemet érintve a bokámig. Minden testrészem szuperül ugrált az ütésekre, úgyhogy ezen a vizsgán átmentem. Aztán elővett egy műanyag pálcikát(?), igazából csak tippelek mert nem láttam, hogy mi volt az. Végighúzta a tenyeremen, a kezeimen, a lábaimon, talpaimon, majd szurkálgatta vele a testemet és közben mindig megkérdezte, hogy érzem-e mindenhol. Minden húzást és szúrást tökéletesen éreztem, úgyhogy ez a vizsga is pipa volt. Majd csukott szemmel kellett emelgetnem a lábamat, kezeimet, az orromat kellett megérintenem a kezemmel, aztán az egyik lábam bokájával a másik lábam térdét és fordítva is minden gyakorlatot. Pipa. Következtek az állós gyakorlatok, miszerint csukott szemmel, kinyújtott kézzel kellett sétálgatnom a doktornő felé. Szerencsésen odataláltam így ezt is kipipálhattuk. A doktornő a látottak alapján kizárta a rákot és egyértelműen valami agyi folyamatnak tudta be a dolgot. De mivel a kézelgyengülés kilóg a jellemező tünetek közül, viszont nekem volt, ezért kért egy sürgős MRI vizsgálatot.

Folyt. Köv.