Megnyugodva a rák miatt, azonban klausztrofóbiás révén izgulva az MRI vizsgálat miatt átkocsikáztunk a másik kórházba, ahol elvégzik a vizsgálatot. A váróban mire szólítottak, majdnem megettem az összes kekszemet és megittam a vizemet így apa elment élelemszerző körútra a kisboltba. Nem gondoltam, hogy ilyen sok helyre kell majd mennünk, így nem készültem szendviccsel.
Egy kedves hang szólított az egyik folyosóról, majd apát hátrahagyva anyával a hang irányába távoztunk. Igazán kedves volt a srác le a kalappal előtte, megkérdezte, hogy anya is szeretne-e velem lenni a vizsgálat alatt, mert ha igen, akkor vegye le a fémes dolgokat és ürítse ki a zsebeit. Majd rám nézett és megkért, hogy szabaduljak meg én is a fémes dolgoktól. Értette ez alatt a melltartót, övet, aprópénzt, telefont a zsebben, de már, mint rutinos évek óta visszajáró vendég tisztában voltam ezekkel, így az öltözékemet is így választottam meg. Egyedül a vastag garbómból bújtam ki, mert meleg volt nagyon. Letisztáztuk, hogy klausztrofóbiás vagyok, hogy aznap már kaptam kontrasztanyagot a CT vizsgálat folyamán, és hogy a két kontrasztanyag nem fog semmilyen kölcsönhatásba lépni és nem fogok meghalni. Majd végül azt is tisztáztuk, hogy bármi bajom van, tudok jelezni és egyből kiszabadítanak az MRI-ből. A vizsgáló ágy már meg volt terítve nekem, majd felpattantam, lefeküdtem, felgyűrtem a bal kezemen lévő ruha ujját és megmutattam a legjobb vénám. A jobb kezembe kaptam egy pumpát, amivel jelezni tudtam, ha bepánikolnék. Majd a fejemre tettek egy „kalitkát”, a fülemre fülvédőt, én becsuktam a szemem és elindult a vizsgálat. Anya a lábamnál állt végig és fogta egész idő alatt. Azt mondták, hogy azért bírják nehezen az emberek az MRI vizsgálatot, mert nagyon szűk a hely ahova betolják az embert és különböző hangok vannak. Én nagyon könnyen be tudom csapni magam azzal, hogy még az előtt becsuktam a szemem mielőtt betolnának a gépbe, így fogalmam sincs, hogy milyen szűk helyen vagyok, hiszen nem látom. Szerintem az első 5 percben majdnem el is aludtam olyan kellemes hangja volt a gépnek, és nem is értettem, hogy miért mondják, hogy olyan borzasztóak a hangok. Aztán hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy hajókürt közvetlen közelében állnék és majd megsüketültem. Elkezdődtek azok a bizonyos hangok, amik baromi hangosak és nagyon idegesítőek. Arra gondoltam, hogy biztosan ezekkel a hangokkal stimulálják az agyam különböző részeit. Itthon később próbáltam utána olvasni ennek, de semmi használható információt nem találtam. Kb.:20 perc elteltével nyílt az ajtó, engem kintebb húztak, majd beadta a srác a kontrasztanyagot és szólt, hogy már csak 5 percet kell kibírnom. Én végig teljesen nyugodt volta, nem pánikoltam, nem mozdultam. Bár néha a semmiből jöttek a hangosan hangok, úgyhogy csodáltam, hogy nem rezzentem meg ijedtemben. A maradék 5 perc gyorsan eltelt, majd ismét nyílt az ajtó és megint megjelent a srác, aki vicceskedve megjegyezte, hogy tudja, hogy még szeretnék maradni, de sajnos a vizsgálat véget ért, úgyhogy mennem kell. Mondtam neki, ha eddig nem volt agylágyulásom, akkor ezek után tutira lesz. Majd szétszakadt a fejem a sok hangos zaj után és a leletet se vártuk meg, mert az se volt biztos, hogy aznap elkészül. Mindenesetre büszke voltam magamra, hogy ilyen jól bírtam az MRI vizsgálatot.
Folyt.Köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.